A vihar sötét, sötét. Cry.
Villám sújtotta fák közt, ha járnék,
nem lenne ott se jobb. Úgy fáj még.
Félek, félek, a fohász. Cry.
A fohász az égből visszafordul,
Az Istenek csak néznek zordul.
Arculcsapottan a sárba hullok,
Hiába félek, hiába sírok.
Hiába minden, sírnak az angyalok.
Hiába minden, hiába minden.
Nekem soha, soha nem mondta senki,
Arccal az égnek semmit ne várjak,
A földre boruljak úgy kiáltsak.
Kiálts, kiálts, kiálts! Cry!
Bűn volt azt hinnem enyém itt minden,
Bűn volt felnéznem rátok innen.
Elveszve végképp hiába várok,
Soha nem sújt le az utolsó átok.
Hiába minden, sírnak az angyalok
Hiába minden, sírnak az anygalok
Hiába minden, sírnak az anygalok
Hiába minden, hiába minden.
Arccal az égnek semmit ne várjak,
A földre boruljak, úgy kiáltsak.
Bűn volt azt hinnem, enyém itt minden.
Bűn volt felnéznem rátok innen.
Elveszve végképp hiába várok,
Soha nem sújt le az utolsó átok.
Hiába minden, sírnak az anygalok,
Hiába minden, sírnak az anygalok,
Hiába minden, sírnak az anygalok,
Hiába minden, hiába minden.
Hold - Cry
2010.11.20. 14:25 nylonparaszt
Szólj hozzá!
Címkék: zene dalszöveg hold
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szubkultura.blog.hu/api/trackback/id/tr352461219
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek