A percek mama. A percek. Mert olyan súlyosak lesznek.
Na és a fehéren izzó csend, mely bekerít.
És lassan hömpölygő órákat teremt.
Mama! Mondd! Mama!
Miért van ilyen hideg? Ki akarta így, és kinek?
Mama! Hol van az Isten? És hol vagyunk mi?
És hová megyünk? Hová hoztál mama?
Nem szólsz? Te nem figyelsz. Mama! Hiszen te nem vagy itt!
A mama meghalt. Dolga van. Én még meg sem születtem.
Kinek áldozzam halott életem?
Alulról jövő, felülről szervezett, kicsit lila, spontán szerkezet.
Keringő múlt és jelen felett, engedjétek el a vészfékeket!
Aki nem mer, az egyedül marad. A város gyártja a halottakat.
Nincsen szabály, mindent szabad. Te vagy az Isten, teremtsd meg magad!
A történelem, ha van, ha nincs, manipulált szellemi bilincs.
Schopenhauer és az akarat, mentsd meg, ha tudod magadat!
Álmomban gyönyörű helyeken járok, ne mond el a valóságot!
Kit érdekel, hogy mi az igaz, ha igaz az, hogy szebb, ami nem az.
Aki nem mer, az egyedül marad. A város gyártja a halottakat.
Nincsen szabály, mindent szabad. Te vagy az Isten, teremtsd meg magad!
Reszket az idő az üres terekben, csillog a halál a néma szemekben.
Elmegy a hajó, a kín marad, végtelenné avatott pillanat.
Alulról jövő, felülről szervezett, kicsit lila, spontán szerkezet.
Keringő múlt és jelen felett, engedjétek el a vészfékeket!
Aki nem mer, az egyedül marad. A város gyártja a halottakat.
Nincsen szabály, mindent szabad. Te vagy az Isten, teremtsd meg magad!
Utolsó kommentek