szubkultura

Ahol az ablakok már, csak megvakult szemek, ahol felénk nyúlnak, a remegő kezek, Ahol a hangok már, magukba zárnak, ahol sebeket ejtenek a testükön a vágyak (már). És ha néma mosollyal, öleljük egymást újra, pedig sírva gondolunk, már a múltra, Talán, hiába minden, nem…

Mikor a mozdulatlan árnyak nyúlnak majd, Sovány tested-tested fölé. Mikor a gondolatok majd elszabadulva törnek utat, Hideg-hideg agyad mögé, Még letagadnád és még elrejtenéd, Ami az agyadban, a testedben, a lelkedben ég. De a szemed, a szemed olyan őrjítően néz, Olyan őrülten…

Nézem a szád, a szádat nézem A félem ízét a számban érzem És remeg a kezem, mikor eljössz értem Már nem értem Lázas az arcod és túl hideg Messze hordja a képeket Elhagyott az alkalom Túl közel van és távol több mosoly jön számra már. Hófehér szagok És túl sötét a…

Ha az eljön az idő, És nem mondhatom el. Miért nem tettél semmit akkor még, Mikor már mindent tudni kell?! Óóóóó! Megkaptál már mindent, És könnyek nélkül nézed a testeket. Csak állok érzéketlenül, Míg eltemetik a jövőt veletek. Óóóóó! A múlt bennünk él, úgy…

Ahogy a távoli vihar hangjait még, feléd hozza a szél. A lábunk alatt a múlt romjai, már nem állit meg semmi. Sarokba szorított árnyink ma el fognak tünni. Őrült világba születtünk, mely nem állíthat félre. A régi emlék láncai a porba hullnak végre.

Szótlanul, mindentől távol, megadva magad a múló időnek. A hited már elveszett rég, pedig volt benned annyi még, hogy szállj, de ez már nem elég. Csak fekszel az ágyon álmatlanul, de meghalni lassan, meghalni csendben,szótlanul Már nem lehet, mondd miért teszed, ha nem érdekel…

Őrült vágyak rohannak meg, a csendben, ami körül vesz És földre szorított arccal, még menekülnék. Üres falak közt, üres szobákban idegenként járok már. Értelmetlen kétségek között, a kezed már ... Nem talál, nem talál, minden hajnalon, minden éjszakán Ha magamhoz térek…

Mikor leszáll az éjszaka, és feljön a hold, Sápadt fénnyel elborítja a szürke port, Én érzem, hogy a torkom elszorul, Mikor az elfojtott vágyak rám törnek vadul. Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak, Lenn az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak. Amíg tart az…

Hold - Egy rejtett mosoly Egyedül vagyok Mindenki engem néz Nem látok semmit Felém nyúl minden kéz Nem hallok semmit Valaki hozzám szól Nem érzek semmit semmit semmit Meghaltam régen A testem mégis él Összevagyok kötve Egy kéz az arcomhoz ér Elindulok lassan De senki nem követ Nem…